Úgy vélem Éva vétke miatt minden nő megkapta méltó büntetését. Ősnőnk sajnálatos módon többet evett a huncutul ínycsiklandó almából, így több értelemre tett szert mint kedves partnere. Ez az apró ballépés lehet az oka, hogy a nő a férfi ostobaságára van kárhoztatva.

Nem szeretném, hogy megtarts, nem szeretek függeni. Értékelem a segítséged, de erre nincs szükség. Inkább állj mellém, szorosan fond körül a karod a derekamon, én is átölellek. Sokkal jobb, nem de? Úgy látom sokkal stabilabbak az emberi kapcsolatok, ha kölcsönösen, egyenlő…

Soha, soha! Nem hagyom, egyszerűen nem hagyhatom. Én nem leszek szárnyaszegett madár, inkább sikítva zokogok egyedül a szobában, mintsem hagyjam, hogy korlátozzanak. 

Várakozás, kínkeserves dolog. Teljesen tehetetlen vagy és muszáj hagyatkoznod a másik félre. A másik fél lehet a mikró, a mosógép, a vonat vagy busz, a festék alatt száradó fal, de személyekre a legrosszabb várni, főleg ha nem tudhatod pontosan mennyit kell.

Ostoba, gyerekes cselszövéseket kell véghezvinnem inkognitóm megőrzése érdekében. Rejtegetnem kell az enyészetet, ami felgyülemlett bennem, bár már úgy tűnik, hogy túlnő egyszer csak manifesztál, kilép és őrjöngeni kezd. 

Elcsattant! Na de nem pofon, hanem forrón izzó, édesen csípő, fehér szikrákat szerte fröccsentő hamvas csók.

Úgy kaptam utánad, mint kótyagos, nehezen ébredő kap, a vekker után, egy kora hajnali órában. Hirtelen, át sem gondolva.

Attól, hogy a nyakörv nem rajtad van téged is csak pórázon vezetnek.

Mondd "CSÍZ"! A holtaknak előnyösen áll a mosoly... 

Úgy veszem észre, hogy ha az emberek találkoznak a gondolkodókkal akiknek nincs hírneve, megrémülnek, sőt lenézik mert próbál alkotni valamit, valami olyat ami jelentéktelen.

Nem láncollak magamhoz, én úgy hiszem, hogy jobb együtt szabadnak lenni. 

Természet járó vagyok. Imádom az energiától kicsattanó növények friss illatát. Tavasszal megbabonáz a gazdag színvilág. Nyáron kellemes hűvöst nyújt a nagy zöld fák lombja. Ősszel a sárguló levelek és az eső utáni jellegzetes levegő ragad magával. Télen a…

Nem érdekel, hogy forog a föld. Most én vagyok padlón, legalább egy kicsit lassulhatnának a percek. 

Akkor érzed igazán milyen undorító tud lenni a közöny, ha veled közönyösek.

Tisztelem a nagy filozófusokat, vagy azokat akik tudnak úgy írni, hogy lebilincseljék az olvasót. Élvezném ha egy igazi író árnyékában lépdelhetnék. Akkor már igazán büszke lennék magamra.

Soha nem növünk fel, én ebben nem hiszek. Csak a nyakunkba szakad a világ a maga összes nyűgjével. De a nyomás alatt is lehetünk még gyerekek.

Boldognak kell lennem. Nem tehetem meg, hogy ne legyek az, egyszerűen nem szabad, hogy a bánat fekete mindent elnyelő rémsége körülöleljen és magába olvasszon. Nem, ez tilos. Nincs rá okom, hogy boldogtalan legyek. De akkor mégis miért érzem magam ennyire üresnek?

Persze tudom, te csak jó irányba akarsz terelni. Legyen egy jól fizető munkám, lehetőleg kosztümös. Legyen egy szép kis házam, kertecskével. Találjak magamnak egy ideális házastársat. Alapítsak családot, neveljek egészséges gyerekeket. Hogy jól érzem magam? Ugyan kit érdekel...…

 Önmagammal vívok háborút és nem ismerek rémisztőbb ellenfelet.

Mélységes sebet ejthet egy nő lelkén, ha a pillantása helyett, amivel épp megbéklyózna valakit, a kebleit jegyzik meg. 

 Egy jó ruha nem mutat meg sokat a nőből. Egy jó ruha épp csak sejtet, ott simul ahol kell, megvillant közömbösnek tűnő ellenben erotikus testrészeket, felkelti a hímek érdeklődését, így kíváncsiak lesznek arra, amit nem láthatnak. Ez egy jó ruha dolga.

 A potyóka szilva evése közben elmélkedtem, arra jutottam, hogy ennek a gyümölcsnek a fogyasztása sokban hasonlít a fiú-lány kapcsolatokhoz. Először kellemes édes íz lejt erotikus csípőtáncot az ízlelőbimbóimmal, majd elérkezik a savanyú rész amely közben borzasztó…

Ezennel kijelentem: Kezedbe merem tenni az ütött kopott lelkemet. Nem túl szép, gond is sok van vele, de mégis az enyém. Kérlek vigyázz rá, óvd. Mielőtt oda adnám, én is kérem a tiédet. Éljen a fairplay. 

 Valahogy a szívből jövő szavak alkohollal hígítva sokkal könnyebben jönnek, mint amúgy.  

 Bár az öröm is annyira megindítana, mint a bánat. Szomorú dolgokat annyival könnyebb írni, a boldogságról írtak mindig elcsépeltek.