Megbántani nem csak sértésekkel lehet valakit. Bántó az is, ha a fájdalom enyhítése érdekében képtelen vagy tenni akármit is.

A legjobb részeg történetek azok, amelyekben nem te vagy a főszereplő,

Az a probléma, hogy te siket vagy. Nem hallasz engem, vele ellentétben. Ő meghallja azt, amit nem mondok ki. Érti, amit gondolok. Olvasni tudja, amit nem írtam le. Nem baj ha te nem, nincs hozzá kompetenciád.

Nincs miért aggódni, amíg a tükörképed vissza tud mosolyogni rád.

Barát az, akit tudod, hogy szeretned kell annak ellenére, hogy néha nagyon utálod.

Attól, hogy egy ruhadarab a padlón hever nem jelenti azt, hogy nem hordom. Szóval dobd ki magad a gardróbomból. 

Akkora élmény számomra a jelenléted, hogy a ránk kimért közös feladatokat is kellemes élménnyé duzzasztja fel. 

Ahogy suhannak el az arcom elől a tájat kiépítő domborzati elemek, úgy szeretném, ha te is köddé válnál. Hirtelen, nyomot sem hagyva, még felfogni se legyen esélyem.

A nyeremény leginkább akkor teljesedik ki, ha élményekkel gazdagít.

Ha nem érdekel, amit a szám mond.
Ha beleképzelsz dolgokat a mimikámba.
Az nem fogja azt jelenteni, hogy amit hiszel rólam az hirtelen igaz lesz.

Azért tartottam neked a hátam, hogy támaszkodni tudj rám. Te viszont arra használtad, hogy kést döfj belém. Tanuld meg a különbséget.

Értelmetlen dobszólót üvölt a ketyere a mellkasomban.
Kacifántos mozdulatsorokat vezet le a kezem.
Torkomból a legnagyobb sületlenségek törnek fel, majd hullnak alá az értelmetlen semmibe.
A térdem kocsonyaként remeg és válik amorffá.
Üdvözöllek az aurámban szép idegen!

Én csak az emberektől félek igazán. Ha egy kutya megtámad annak mindig érthető oka van, de az ember puszta szórakozásból is hajlamos megtenni ezt.
Ijesztő szörnyeteg. 

Tátongó mélység bukkant fel elmém végtelennek gondolt mezsgyéjén, olyan mintha nullával osztottam volna. Elhasznált anyagdarabként foszlanak szerte a gondolatok.

Hogy miért tartom feltűnően különleges madárnak a jégmadarat? Mert első látszatra feltűnő és színes, de ha az ember közelebbről szemügyre veszi nem is annyira kecses és szép. Ilyen a legtöbb ember is. Hirtelen nagyon szeretni való, más, lenyűgöz, aztán közelebb jön és nem is annyira szép, de mégis csodálatos.

-Már-már nem hiszlek el, egyszerűen hóbortos vagy, őrült.
-Áh, csak boldog.

Olyan vagy számomra, mint a Nap. Nem ragyogod be az életem vagy akármi hasonló elcsépelt tartalom nélküli marhaság, csak olyan vagy akár egy csillag, több millió hasonló létezik, de a Földnek csupán egy létfontosságú.

Kicsattanok az energiától! Most elhiszem, tudom, hogy nincs előttem olyan akadály amely gátat szabna törekvéseimnek. Egyenesen haladok előre és csodálatos érzés.

Teljesen felesleges vitatkoznunk, mert amikor mi kerülünk ebbe a helyzetbe, az olyan mintha az elmozdíthatatlan akadály és a mindent elmozdító erő találkoznának.

A férfiak olyan teremtmények, akik leginkább arra tudnak koncentrálni, mikor egy angyal leereszkedik hozzájuk, hogy belessenek a fellibbenő ruha alá.

Látod mit tettél velem? Nem? Na ez az. Az arcomról eltűntek a nyomok, de belül hihetetlen mértékű pusztulás ment végbe, köszönhetően a te garázdaságodnak.

Megbolondultam volna? Teljesen gyermekded, dilis gondolatok játszadoznak velem kedvükre. Ebből kifolyólag én elkalandozok, álomvilágba dédelgetem magam, majd felocsúdok a szürke valóságra. Bár ez kellemetlen nyomasztó érzés mégis újra elvágtázok színes képzeletem rózsaszín köddel és mezei virágokkal tarkított mezsgyéjére és fejest ugrok a kellemes fantáziába. Ha ez a kevéske öröm a bolondságot jelenti, akkor teljesen flúgos vagyok.

Nem kell kinyitnod előttem az ajtót, ha nem szeretnéd, természetesen az evolúció során én is növesztettem kart és megtudom tenni magamnak, de akkor ne várd el, hogy a konyhában ténykedjek kedvedre. Amíg nem teszel meg tiszteletből, vagy szeretetből dolgokat, addig én se foglak szeretni, se tisztelni.

Talán az én kutyám nem épp a legintelligensebb állat, akivel valaha volt lehetőségem találkozni, de még így is sokkal jobban szeret, mint bárki.

Azért nem tudunk néha megtenni egy egy lépést, mert félünk. Félünk, hogy összetörik, eltűnik a megszokott, megszeretett kis illúziónk. Elképzelünk valamit és rettegünk, hogy talán mégsem úgy alakul. Néha jó csak úgy hagyni a dolgokat lógni a levegőben, bár nem teszünk velük semmit, de ott a megváltást hordozó, kényelmes tudat, hogy tehetnénk.