Azért nem tudunk néha megtenni egy egy lépést, mert félünk. Félünk, hogy összetörik, eltűnik a megszokott, megszeretett kis illúziónk. Elképzelünk valamit és rettegünk, hogy talán mégsem úgy alakul. Néha jó csak úgy hagyni a dolgokat lógni a levegőben, bár nem teszünk velük semmit, de ott a megváltást hordozó, kényelmes tudat, hogy tehetnénk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.