Néha mind úgy érezzük, hogy képtelenek vagyunk megmozdulni, mintha valami láthatatlan erő körülölelne és lehúzna minket. Ilyenkor jó elidőzni kicsit, feküdni, mintha a láthatatlan kötelék óvna is minket a külső sérülésektől, De ez ámítás, sötét hazugság. Csupán nem engedi, hogy az életünk tovább follyon, lehorgonyoz minket a tehetetlenség tengerén. És csak egy másik iszonyatos erő képes minket újra haladásra bírni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.