Sose voltam az a fajta ember aki könnyedén dobálózna nagy szavakkal, melyek jelentése olyan földöntúli, olyan magaslatokat karcoló, hogy emberi szíveket képes megállítani hosszú pillanatokra. Aztán jött Ő, múltam sötét köntösébe öltözött árnyalakja, egy pillanat alatt formált át 13 éves a naivnál is naivabb kislánnyá, úgy éreztem magam, mintha fogszabályzós szerencsétlen lennék az első randevú előtt. Persze ez az érzés vonzotta a következményeket, elkezdtem sokszor hajtogatni az elcsépelt szavakat, becézgettem, tekintetébe fúrtam őszinte szeretettel körbefont tekintetem. Elárultam önmagam, a jégkocka a mellkasomban kezdett szív formát magára ölteni, de nem zavart, mert ha rövid ideig is, de tényleg boldog voltam. Oh, aztán jött a hideg zuhany. A rafkós sors becserkészett, hátulról kapta el a karomat és tekerte körül vele a testemet, önmagam béklyóztam meg, majd arcon köpött és sietve elloholt, még hallottam gonosz kacaját ahogy összekuporodtam a földön. Most nem szeretnék mást, csak feküdni egy rövid ideig és a jégdarabot még dermesztőbb hidegbe zárni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.