Van olyan társad az életben, aki képes úgy hátsón billenteni, hogy a cipője orra már-már a szádon bukik ki? És te mégis örülsz a jelenlétének, mert ilyenkor ráncba szeded magad és igaz kicsit bicegve, de tovább lépdelsz hű fegyverhordozóddal az oldaladon. Ha igennel feleltél…

Öröm, boldogság, de nehéz körülírni, nem is lehet, téged érezni kell. 

Elvesztésed érzése kísértetiesen hasonlít arra az érzésre mikor kitépik az ember szívét, felnyitják, sót borsot szórnak bele, kicsit taposnak is rajta, majd visszateszik az ember mellkasába és biztatják: Dobogj csak nyugodtan, hisz semmi baj minden megy tovább.   (régi…

Felállítottam a diagnózist. Ön sajnos súlyosan érzelmi fogyatékos. 

 Amikor olvasok kilépek térből és időből. Elvonatkoztatok a saját életemtől és egy felderítésre váró világban bolyongok. Felnőttként így tudom elhinni, hogy 1-1 órára más ember is lehetek. 

"Néha a legtermészetesebb dolgok mennek a legnehezebben..."-gondolta a szerelmes és a szorulásos.  

Ha imádott kutyám szemébe nézek, mindig egy egész világra való megértés pislog vissza rám. Ezek után nem is kellenek a szavak. Ezek után nem is kellenek az emberek. 

Hova is tettem az eszem? Mintha halvány emlékfoszlányok derengenének fel, hogy réges-régóta a padláson porosodik. Annyi ideje nélkülözöm már, kibírom nélküle. 

Annyiszor mondják rám: "Bolond vagy." Pedig csak egy kicsit látom másképp a világot mint mások, csak mintha oldalra biccenteném a fejem. Hol van ez az igazi őrülethet képest? 

Szeretem ha a színek spontán gyermekjátéka orgazmust okoz a látószervrendszeremnek. 

Igen, ránézésre aranyos vagyok, ragyogó szemekkel. De jobban teszed ha megtartod a tisztes távolságot tőlem, mert képes vagyok szúrni, hirtelen és olyan mélységekbe hatolóan, hogy még engem is meglep. Olyan vagyok mint a sün, védem magam. 

Miért vagyunk képtelenek arra, hogy vigyázzunk és ápoljuk környezetünket? Férgek vagyunk, leszívjuk a bolygónkat mely önfeláldozóan táplál minket. Miért vagyunk képtelenek a szimbiózisra? 

Néha mind úgy érezzük, hogy képtelenek vagyunk megmozdulni, mintha valami láthatatlan erő körülölelne és lehúzna minket. Ilyenkor jó elidőzni kicsit, feküdni, mintha a láthatatlan kötelék óvna is minket a külső sérülésektől, De ez ámítás, sötét hazugság. Csupán nem…

 Ha este alkohol befolyása alatt bizarr dolgokat tettél csak abban bízhatsz, hogy valaki más mégtöbbet ivott és az ő hülyeségeit jegyezték meg.